Felelős Állattartás
Mindenkinek, aki kisállatot tart számolnia kell azzal, hogy az egy élőlény és nem játékszer. Nem lehet visszaadni, ha mégis más színű lenne az elképzelésünk, nem lehet leadni, ha nyaralni megyünk, nem lehet őt több napra magára hagyni, szóval egész életstílusunkat hozzá kell igazítani. Etetni, itatni, gondozni kell őt és évente többször állatorvosi kontrollra vinni. Mivel kedvenceink nem tudnak beszélni - ha bajba kerülnek, nem tudnak segítséget kérni -, így nekünk kell előre gondolni az ilyen helyzetekre is.
Egy kisállat tartása rengeteg örömmel ajándékozza meg az embert és kutatások szerint kedvenceink rendkívül kedvező hatással vannak egészségünkre is. A kisállattartók jobban tűrik a stresszt és általánosságban egészségesebbek, mint az állatot nem tartó embertársaink. Ugyanakkor előre számolnunk kell azzal is, hogy kis társaink nem csak örömet, hanem általában 10-20 évig tartó folyamatos lekötöttséget és felelősséget is jelentenek. Egész életünket úgy kell szerveznünk, hogy abban kedvenceinknek részük legyen. Ezért egy állat befogadása nem történhet meggondolatlanul. Gyermekünknek csak akkor vegyünk kisállatot, ha biztosak vagyunk benne, hogy rábízhatjuk a gondozását, vagy amennyiben ő ezt nem tenné meg, mi vállalni tudjuk helyette a feladatot. Lakótelepi lakásba csak olyan kisállatot vigyünk, akinek az igényeihez az ilyen környezet megfelel és nem lesz folyamatos konfliktusforrás a szomszédokkal. Általában a lakásban tartott kutyák még jobban igénylik a gazdi társaságát, figyeljünk erre oda. Bár a kutya ugatása miatt senki nem jelenthető fel Magyarországon, törekedjünk a békés egymás mellett élésre szomszédainkkal.
Kisállataink – talán még jobban mint gyermekeink – ki vannak szolgáltatva, nekünk. Ez óriási felelősséget ró ránk. Ezerféle betegség leselkedik rájuk, ami ellen a lehető legteljesebb védelmet kell nekik adnunk ahhoz, hogy sokáig mellettünk maradhassanak. Ma már a felelős állattartás alapja, hogy bármilyen kisállatunk is van, azt rendszeresen vakcináztassuk a fertőző betegségek ellen, rendszeresen (három havonta) féregtelenítsük, folyamatosan védjük a külső élősködők (bolha, kullancs, fülatka, szőrtüsző-atka) ellen és gondoljunk arra is, hogy esetleg elveszhet, ezért lehetőleg még az első oltási sor beadásakor chipeztessük be állatorvosunkkal.
Ha menhelyről, vagy gyepmesteri telepről fogadunk be állatot, biztosak lehetünk benne, hogy kivételesen hűséges és odaadó kutyánk, vagy macskánk lesz, hisz ezek az állatok pontosan tisztában vannak azzal, hogy mit jelent a gazdi nélküli élet. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy ezek az állatok egy óriási traumán estek át, így az első időszakban valószínűleg több odafigyelésre és szeretetre lesz szükségük, mint szerencsésebb társaiknak. Ha ilyen kisállatot fogadunk örökbe, első utunk az orvoshoz vezessen egy általános vizsgálatra, hisz olyan helyről hoztuk a kutyát, vagy a cicát ahol fokozott fertőzésveszélynek volt kitéve. (Ez nem vonatkozik az ideiglenes befogadóktól befogadott állatokra!) Ha még nem kapott chipet, ezt is intézzük el és fontoljuk meg az ivartalanítását is.
Csökkentsünk a konfliktushelyzeteket környezetünkkel. Sokan nem szeretik az állatokat. Ettől nem feltétlenül rossz emberek. Ha mi úgy gondozzuk állatainkat, hogy az környezetünket nem irritálhatja (felszedjük az ürüléket, nem engedjük el a kutyát pl. játszótér közelében, a nehezen kezelhető kutyát lakott területen pórázon tartjunk) akkor a konfliktushelyzeteket is csökkentjük, ezáltal tulajdonképpen saját életünket könnyítjük meg.
AJÁNLOM AZ OLDALT
